Házi tintagomba (Coprinellus domesticus)

Határozóbélyegek

Miről ismerhető fel a házi tintagomba? Figyeljük meg az alábbi, rá jellemző tulajdonságokat!

Gombahatározásnál tartsuk szem előtt, hogy az egyes példányok megjelenése még az adott fajon belül is igen változatos lehet. Soha ne támaszkodjunk kizárólag a képekre és a vizuális összhatásra, hanem vegyük sorra a legfontosabb határozóbélyegek leírásait!

1/4. Kalap

Fiatalon okkeres, sárgásbarnás, majd fehéres, idősen szürkés színű, közepe okkerbarnás; alakja eleinte tojásdad, majd szélesen kúpos, harangszerű lesz. A szélétől csaknem a közepéig hosszan bordázott, és felületét apró, szemcsés, fiatalon fehéres, később okkerbarnás, múlékony vélummaradványok sűrűn borítják. A tintagombák között kevésbé szokványos módon idősen sem folyósodik el, vagy csak kissé.

⌀ 3-7 cm↕ 2-5 cm

2/4. Termőréteg

Eleinte fehéres, majd hamar szürkés, végül fekete; sűrűn és szabadon álló vagy keskenyen a tönkhöz nőtt lemezek.

spórapor: feketésbarna

3/4. Tönk

Fehér; kezdetben finoman pelyhes, majd sima felületű; gallér nélküli, hengeres, alján gyakran megvastagodó, olykor peremesen gumós tönk. Körülötte sokszor látható a faanyag felületét borító, narancsvöröses, szőnyegszerű gombafonal-szövedék (ún. ozónium), mely fontos segítség a határozás során (bár néhány másik Coprinellus fajnál is előfordul).

⌀ 0,5-1 cm↕ 4-10 cm

4/4. Hús

Vékony, puha és törékeny, a tönkben üreges; fehéres színű hús. Szaga nem jellemző vagy enyhe.

Előfordulás

Mikor és hol teremhet házi tintagomba? Ezen tulajdonságok a keresést és a határozást egyaránt segítik.

Válaszoljuk meg ezeket a kérdéseket: Melyik hónapban találtuk? Milyen élőhelyen volt; lomberdőben, fenyvesben, füves területen, esetleg városban? Hol nőtt; talajon, holt faanyagon, esetleg élő fán? Ha voltak fák a közelben, pontosan milyen fafajták voltak?

Termőidő

Jellemzően márciustól novemberig fordul elő.

Élőhely

Erdőben és parkokban, lombos fák korhadó anyagán; tuskókon, kidőlt fatörzseken, vastagabb ágakon és talajjal fedett faanyagon nő kisebb csoportokban, néha egyedül. Magyarországon gyakori faj. Elvétve akár nedves beltéri környezetben, például fürdőszobai szőnyegeken is megjelenhet (legalábbis az angol- és német nyelvű szakforrások alapján). A korhadó faanyagon narancsvöröses színű, gyapjas, szőnyegszerű gombafonal-szövedéket (ún. ozóniumot) képez, ami a termőtesteknél hosszabb életű, de sokszor fakéreg takarja, így nem mindig feltűnő. Az ozónium egyébként a tápanyagellátást szolgáló micéliumtól elkülönült, másik típusú micéliumköteg; a gomba gyors helyi terjedését és a kedvezőbb életfeltételeket biztosító helyek elérését segíti.

Kedvelt fái

A német szakirodalom alapján kőris, nyír, fűz, de feltehetően sok más lombos fa anyagán is nőhet.

Életmód és ökológiai szerep

Korhadékbontó szaprotróf.

A korhadékbontó gombák mindig holt faanyagon, fajtól függően például álló vagy fekvő fatörzseken, tuskókon, különböző vastagságú ágakon, elhalt gyökereken, esetleg tobozokon nőnek, ezek lebontásáért felelősek. A táplálékul szolgáló holt faanyag lehet akár a földfelszín alatti, elhalt gyökér vagy betemetett faanyag is (ilyenkor tévesen talajlakó szaprotrófnak, vagy mikorrhizásnak gondolhatjuk őket). Máskor akár élő fa elhalt részein is nőhetnek, így tévesen akár parazitának is tűnhetnek. Mivel a faanyagok sokáig megtartják a bennük felgyülemlett vizet, az ide tartozó fajok egy része aránylag jó szárazságtűrő.

Ehetőség

A házi tintagomba nem ehető.