Légyölő galóca (Amanita muscaria)
Jelenleg nem terem.

Legfontosabb jellemzői:
- Élénkpiros, bordázott szélű kalap, fehér pettyek
- Fehér lemezek, tönk és gallér
- Gallérja fejlett és nem bordázott
- Tönk alja gumós és övszerűen rücskös
- Kalapbőr alatt sárgás hús
- Lomb- és fenyőerdőben nő
- Létezik sárga kalapú változata is (Amanita muscaria var. formosa), mely jóval ritkább
Határozóbélyegek
Miről ismerhető fel a légyölő galóca? Figyeljük meg az alábbi, rá jellemző tulajdonságokat!
Gombahatározásnál tartsuk szem előtt, hogy az egyes példányok megjelenése még az adott fajon belül is igen változatos lehet. Soha ne támaszkodjunk kizárólag a képekre és a vizuális összhatásra, hanem vegyük sorra a legfontosabb határozóbélyegek leírásait!
1/5. Kalap
Élénkpiros vagy narancsos alapszínen fehér pettyes, bordázott szélű kalap. Pettyei, letörölhetőek, illetve az eső is lemoshatja őket.

2/5. Termőréteg
Fehér, sűrű, szabadon álló lemezek.

3/5. Tönk
Fehér, esetleg kissé sárgás színű, csupasz tönk, alja gumós és övszerűen rücskös.

4/5. Gallér
Fejlett, fehér, hártyás, lelógó, nem bordázott gallér.

5/5. Hús
Puha, lédús, fehér hús, a kalapbőr alatt sárgás.

Előfordulás
Mikor és hol teremhet légyölő galóca? Ezen tulajdonságok a keresést és a határozást egyaránt segítik.
Válaszoljuk meg ezeket a kérdéseket: Melyik hónapban találtuk? Milyen élőhelyen volt; lomberdőben, fenyvesben, füves területen, esetleg városban? Hol nőtt; talajon, holt faanyagon, esetleg élő fán? Ha voltak fák a közelben, pontosan milyen fafajták voltak?
Termőidő
Jellemzően augusztustól novemberig fordul elő.
Élőhely
Lomb- és fenyőerdőben nő, erősen savanyú talajon.

Kedvelt fái
Különösen kedvelt partnerfái a nyír és a lucfenyő.
Életmód és ökológiai szerep
Gyökérkapcsolt.
A gyökérkapcsolt (mikorrhizás) gombák talajon nőnek, és környezetükben mindig található élő fa, amivel szimbiózisban élnek. A mikorrhizás gombák sokszor konkrét fafajtákhoz, vagy akár egyetlen adott fafajtához kötődnek - így a fajra jellemző partnerfák ismerete nagyban segítheti a határozást. A gomba és a partnerfa egyedek a gyökérkapcsolat révén kölcsönösen segítik egymást tápanyagokkal és vízzel. Eső után jellemzően csak később, jóval a szaprotróf fajok után jelennek meg. A talajlakó szaprotróf gombáknál könnyebb őket a talajból kifordítani, és a tönk alja nem, vagy kevésbé avarmaradványos.
Ehetőség
A légyölő galóca mérgező.
Méreganyag: iboténsav, muszcimol.
A mérgezés tünetei: izgatottság, zavarodottság, szédülés, bódultság.
Hasonló fajok
A légyölő galóca elsősorban az alábbi fajokkal téveszthető össze:
Császárgalóca
(Amanita caesarea)
védett
Narancsszínű selyemgomba
(Amanita crocea)
feltételesen ehető
Piruló galóca
(Amanita rubescens)
feltételesen ehető
Piros galambgomba
(Russula lepida)
nem ehető
Sárga galóca
(Amanita gemmata)
mérgező
Az egyes gombafajok között részletes összehasonlíthatást végezhetsz a gombapárok oldalunk segítségével. Alternatívaként a fajlista átnézése vagy a tulajdonságok szerinti, interaktív gombahatározó is hasznos lehet.
Gombahatározás tulajdonságok alapján, alkalmazás segítségével
A szóba jöhető fajok leszűkítéséhez használd egyedi fejlesztésű interaktív gombahatározó (web)alkalmazásunkat! Segítségével kiválaszthatod a keresett tulajdonságokat (pl. jelenleg termő, lomberdei, sárga lemezű gombák) és megtekintheted a választott tulajdonságoknak megfelelő, oldalunkon elérhető gombafajokat!

Szűrj a gombák tulajdonságai alapján és fedezd fel a hasonló kinézetű gombafajokat!
Légyölő galóca fényképek
Minél jobban ismerjük az adott gombafajra jellemző alaki változatosságot és élőhelyi sajátosságokat, annál nagyobb eséllyel tudjuk felismerni akár még az atipikus példányokat is. Galériánk célja ennek támogatása. Továbbá az itt megjelenő fényképekkel találkozhatsz a gombás játék-ban is, amennyiben gyakorolni szeretnéd a gombafajok felismerését.
Nagyításhoz kattints bármelyik fotóra!






































